Hogyan legyek büszke szülő 6.

Család - gyermek - beszéd

A kisgyermekek fejlődésük során először a cselekvést tanulják meg, majd azok egyszerűbb nyelvi kifejezéseit; el is tudják mondani mit csinálnak, mit látnak. A bonyolultabb, nyelvileg összetettebb közlésre azok gyerekek képesek hamarabb, akik megfelelő tapasztalattal rendelkeznek, foglalkoznak velük, sokat beszélnek hozzájuk a kezdetektől fogva. A családi mintával elsősorban érzelmi úton azonosuló apróságok mély beidegződéssel veszik át közvetlen környezetükben élők beszédmodorát, szokásait, viselkedésmódját.

Ezért nagyon fontos, hogy megismertessük gyermekeinket olyan világos, tömör nyelvi formákkal, amelyek alapul szolgálnak beszédük fejlesztésében /pl.: öltöztetésnél beszéljük meg mit adunk rá "felhúzzuk a lábadra a kis zoknit, rád segítem a nadrágot..", főzésnél elkészítjük az ebédet, hámozunk sárgarépát...," tisztálkodásnál megmossuk a fejedet, levágjuk a körmeidet..", játéknál: "ezt a piros kockát tedd a többi tetejére..".

Túl bonyolult, összetett szavak, kifejezések még nem alkalmasak a kicsi gyerekek beszédfejlesztésére, ezért azok alkalmazása kerülendő.

Ha szeretnél még többet tudni, hogy

• hogyan és mennyit kell megtanulnia egy 2-3 éves, 4-5 éves, 6-7 éves kisgyereknek ahhoz, hogy azt mondjuk; jól tud kommunikálni, korához képest fejlett e-téren?
• mitől válik korának megfelelő szintűvé a kicsi gyermek beszéde?
• kap-e elegendő és gazdag ingereket, amelyek beszédfejlődését is segítik?

Találjuk meg együtt a válaszokat ezekre a kérdésekre!

Találjuk meg a megoldást közösen!

Tudj meg többet erről a lehetőségről itt!

A kezdeteken múlik minden! Sohasem tér vissza ez az idő, lehetőség, amely most adott /0-6 éves kor/! Nincs jogunk figyelmen kívül hagyni, hisz minden apró gyermeknek joga van jól megtanulni szépséges anyanyelvünket.

Még egyszer a link: http://www.ovisvilag.hu/10_reszes_sorozat

Hogyan legyek büszke szülő 5.

Mikor és hogyan fejlődik jól gyermekem beszéde?

Véleményem szerint ahhoz, hogy a szülők tudatosan képesek legyenek gyermekeik beszédét fejleszteni, ismerniük kell a beszéd kialakulásának alapjait. Ezért e tanulmány első részében erről szeretnék rövid általános tájékoztatót nyújtani. Az egészséges újszülött az első pillanatokban felsír, e hangok az anyaméhből a placentáris légzésről a tüdőlégzésre való áttérést jelzik. A csecsemők életük legelső időszakában mindenre differenciálatlan hanggal reagálnak és sokat alusznak. Kb. a 4. héttől - lágy (elégedettség jelző),- kemény (kellemetlenség, fájdalom jelző) felsírást, vagyis differenciált sírást produkálnak.

6-8 hetes korban kezdenek el gőgicsélni, melynek információs tartalma még nincs, ez a beszédszervi izmok gyakorló funkciójátéka. Ha a pici baba kb. 3 hónapos korában sűrűn ,,hangoztatja", hogy na-na, da-da, pa-pa, ba-ba, ez csupán játék a szájával, de ebben az időben jelennek meg kapcsoltan a mássalhangzóik. Ez az úgynevezett globális gagyogás megindulását jelzi. Szinte naponta ismétlődik, begyakorlódik, bővül, új hangelemekkel gazdagodik. Egyre több hang jelenik meg, ha egészséges idegrendszerű, jól gondozott a csecsemő.

A beszéd megértése megelőzi az első szavakat, ezért fontos, hogy mindig beszéljenek hozzá. Kb. 6 hónapos kortól kezdi a pici kiválasztani azokat a hangokat, melyeket édesanyjától hall, ennek hatására - egyénenként változó ütemben - megjelennek első szavai.

Az első életév végére alakul ki a ,,megnevezés" (szavakban, egyszavas mondatokban való beszéd). Ha a kisgyermek fejlődése normális ütemű, akkor egy-két éves kora között tanul meg beszélni és járni. A második életév végére kialakul a ,,megszólítás" (beszédkapcsolat keresés). Hároméves kor körül vagy kicsit később (3-4 év) következik a ,,miért-korszak" (érdeklődő beszédkezdeményezés, mondatokban való beszéd). Általában ezzel a beszéd szinttel kerül óvodába a kisgyermek.

Természetesen egyedi, egyéni eltérések lehetnek és nem jelentik azt, hogy nem egészséges a kisgyermek fejlődése.

Ahhoz, hogy a fejlődés már a csecsemőkortól folyamatos legyen, beszédbiztonságkialakuljon a következők szükségesek :

-megfelelő beszédpélda - modell - a korai beszédpéldák kitörölhetetlenül rögzülnek

-a kisgyermek mindenkori meghallgatása (leintés, belefojtják a szót)

- türelem - időt hagyni a gyermeknek arra, hogy érzéseit, gondolatait, kapkodás, kiabálás nélkül kifejezhesse

- mindig válaszolni kérdéseire, érdeklődését kielégíteni

- gyermekkönyvet adni már 2-3 éves korban a kezébe (leporellók, hajtogatós mesekönyvek)

Mire vigyázzunk a csecsemő, kisgyermek nevelésénél?

1. A terhesség alatt az egészségügyi írásokat tartsuk be.
2. A csecsemőt szeretetteljesen gondozzuk az első perctől kezdve, beszéljünk hozzá sokat, gügyögés mentesen, kifejezően, egyszerű, rövid, érthető mondatokban, kifejező mimikával, gesztusokkal. A kicsivel szembenézve, azonos szemmagasságban beszéljünk, hogy a szájunkat lássa. Kezdő hangadását, gagyogását, érthetetlen beszédét erősítsük azonnali odaforduló értéssel reagálva, kedvesen, ismétlésekkel.
3. Ne hagyjuk a csecsemőt hosszan sírni (hangkárosodás). Később se hagyjuk ugyanezért kiabálni a kisgyermeket.
4. Ha a gyermek szájon át, vagy nehezen lélegzik, félrenyel, a nyála folyik, hangja állandóan rekedtes vagy orrhangzós színezetű, vigyük orvoshoz. Akkor is, ha bármilyen rendellenességét észleljük beszédszerveinek.
5. Mikor a gyermek már beszél, hallgassuk meg és feleljünk minden kérdésére. Ha nem felelünk, nem hallgatjuk meg, érdektelenné, közönyössé, magába zárkózóvá válhat.
6. Ha halláshiányt, pontatlan hallást, 3-4 éves korban túl értelmetlen, akadozó vagy feltűnően kevés beszédet tapasztalunk, vigyük szakemberhez (nevelési tanácsadó, logopédiai idegrendelés).
7. Mindig a kisgyermek környezetéből és az ismert, átélt helyzetekből vegyük az új szavakat. Kerüljük a gyors beszédet, hosszú mondatokat, a gyermek számára érthetetlen kifejezéseket. Ha a beszélni kezdő gyermek megakad, szótagot ismétel, hibásan ejt ki számára nehezebb szavakat, ne erőltessük és ne ismételtessük annak helyes kiejtését. Ne nevessük ki, ne kiabáljunk rá érte! Észrevétlenül segítsük át a megakadáson, a hibás kiejtésen, a nehéz szókezdésen. Ismételjük el többször mi, a nehézséget okozó szót!
8. A gyermek harmonikus fejlődésének fontos feltétele a szép beszédpélda mellett a kiegyensúlyozott, következetes, türelmes szoktatás, nevelés, oktatás.

A családi anyanyelvi neveléssel a szülőknek kell megteremteni a beszédet, melyet a bölcsőde, óvoda, iskola továbbfejleszt. Nem mindegy, hogy ez milyen szintű. Kutatások szerint, kísérletekkel igazolták, hogy az első 3 év nevelői ráhatása döntő a személyiség alakulására.

Hogyan legyek büszke szülő 4.

Kapocs az emberek között - a szó

Az élő beszéd, kapocs az emberek között. Segít megértetni magunkat a világgal, megérteni egymást a világban. "A szóval utat kell építeni a tettnek"- Móricz Zsigmond írja - terveinket, céljainkat megfogalmazva a szó cselekvésre ösztönöz, A szó simogat, büszkeséggel tölthet el, ha dicsérnek vele, fegyver, ha bántunk vele, gyönyörűség, ha legszebb érzéseinket közöljük általa vagy mondják el nekünk azok, kik mesterei a szónak.

Gyermekeink még nem azok, meg kell tanítanunk velük az alapoktól kezdve, ez a mi felelősségünk, szülőké. Tőlünk függ, hogyan sajátítják el, milyen fokon lesznek képesek alkalmazkodni életük során.

Mit tegyünk ezért? Hogyan kezdjük el? Egyszerűen csak nagyon figyeljünk rájuk; sokat beszélgessünk, kérdezzünk, feleljünk, mondjunk meséket, nézegessünk képeskönyveket, játsszunk a mondókákkal, versikékkel, gondolkodtató, de humoros találóskérdésekkel, játsszunk a hangokkal, nyelvünkkel...tanítsuk meg a gyermekeket mindenre, ami érték! Hisz nincs izgalmasabb és nagyobb feladat egy szülő számára, mint nevelni, óvni, tanítani gyermekét! Óvni a bajtól, a rossztól... nevelni a jóra....tanítani élni; beszélni! Az első gügyögéstől kezdve megértetni vele anyanyelvét, segíteni elsajátításában. Mekkora öröm, mikor kimondja az első értelmes szót!

Ettől kezdve folyamatos a tanulás, minden nap újat, többet tanul meg nyelvünkből. Most már folyamatosan lerakhatjuk a szép magyar beszéd alapjait és megteremthetjük azt a kapcsot gyermekünk számára, amellyel egész életében képes lesz megtalálni helyét a világban az emberek között!

Holnap jön egy ízelítő, ahol még részletesebben bemutatom a

"Hogyan legyek büszke szülő?" című 10 részes beszédfejlődést elősegítő sorozatot, amely segít, inspirál, módszereket javasol, gyakorlati együttműködéshez játékokat, verseket, mondókákat, nyelvtörőket, találós kérdéseket ajánl a gyerekek számára.

Ötletekkel szolgálunk a családi együttlétek hasznos kivitelezésére, hogy ne időt, energiát emésztő konfliktusokkal teljen, hanem jóízű beszélgetés, önfeledt, játékos hangulat segítsen a gyermeknevelésben.

Játékokat javaslok, olyan gyermek-léptékű, otthon is játszható tevékenységeket, amelyek érzelmileg-értelmileg még közelebb hozzák a szülőket gyermekükhöz, harmonikusabbá téve kapcsolatukat.

Hogyan legyek büszke szülő 3.

”A gyermek remek játszótárs”

Amiről ebben a részben szó lesz:

- Minden szülő képes biztosítani gyermeke számára nap mint nap azokat a szellemi szükségleteket, amelyek segítik az anyanyelvi fejlődését.

- Közös játékok gyermekünkkel.

- Gyakorlati ötletek, játéklehetőségek.

- Ajánlataink; módszerek, útmutatók a sikerhez.

Édes anyanyelvünk fejlesztésére minden szülő képes! Mint ahogyan segítjük- gyermekünk testi-lelki fejlődését, úgy biztosíthatjuk számára nap mint nap a ”szellemi szükségleteket” is- a beszélgetést, az esti mesét, a szóbeli közös játékokat; a tréfás találóskérdéseket, rigmusokat, mondókákat, a jó-rossz fogalmának felismeréseire, a történések átélésére ”tanító” népmeséket, történeteket.

Emellett gazdag tárháza van azoknak az anyanyelvi játékoknak, amelyek segítségével, túl sok energia nélkül is bővíthetjük mi szülők otthon is gyermekünk nyelvi fejlődését és együtt, játszva tölthetjük el vele az időt.

”A gyermek remek játszótárs lehet- játszani lehet vele az életet.” JÁTÉKRA pedig a felnőttnek is szüksége van- különösen a mai világban! A gondokkal, időzavarral megoldhatatlannak látszó problémákkal teli életünkben is kellemes pillanatokat szerezhetünk gyermekünknek és saját magunknak, ha időnként megállunk és játszunk…együtt, csak vele!

Néhány gyakorlati példa, ötlet(erre): séta közben, ha felhívjuk figyelmét környezetünkre- egy röppenő feketerigó láttán máris mondhatjuk együtt; ”Répa, retek, mogyoró, korán reggel ritkán rikkant a rigó”, vagy borús idő esetén; ”Jöjj ki napocska, itt anyád, itt apád, sót törünk, borsot törünk, tökkel harangozunk”, ha tavaszodik, versek sokaságából választhatunk; ”Szél, szél, szél, tág tavaszi szél, kertek alján barna dongó vígan döngicsél..”.

Nem téveszthetjük soha szem elől a szülők, a család model, meghatározó szerepét, a nyelvi értékek közvetítése során. A gyermekek életük korai szakaszában tevékenységeik, élményeik, tapasztalataik alapján tanulnak és általuk fejlődnek.

Ez határozza meg feladatainkat és céljainkat is!

Ehhez ajánlunk sok ötletet; játékokat a hangokkal, a beszéddel; szókincsfejlesztőket, nyelvtornáztatókat, beszédjavítókat, hangutánzó gondolkoztató és humoros mondókákat, verseket, meséket.

Ajánlunk lehetőségeket, módszereket a “Hogyan legyek büszke szülő?” című 10 részes beszédfejlődést elősegítő sorozatban, hogy ezek segítségével gazdagíthasd gyermeked nyelvi eszközeit; szókincsét, kifejezőképességét, emlékezetét, érzelmeit, egész személyiségét.

Néhány gondolat, vélemény azoktól, akik már olvasták a “Hogyan legyek büszke szülő?” című 10 részes beszédfejlődést elősegítő sorozatot.

Nagyon szépen köszönöm a "Hogyan legyek büszke szülő" sorozat első részét! Ovikezdés előtt állunk a kisfiammal és megpróbáltam hasznos tanácsokhoz jutni az interneten keresztül, így találtam rá az Ön blogjára. Sok jó ötletet találtam benne, ezért is szeretném a sorozatát elolvasni. Kíváncsian várom a további részeket.

Üdvözlettel:

Sára

Ezt a levelet (is) nagyon hasznosnak találom! Rengeteg új ötletet kaptam! Sokan böngészgetjük oldalait immár Hágában is.

Nagyon köszönöm!

Üdvözlettel:

Székely Dóra

Nagyon szépen köszönöm a küldött tanácsokat, hasznosak, érdekesek. Tanár vagyok , és volt sok olyan ötlet, amit nemcsak szülőként, hanem pedagógusként az iskolában is felhasználtam.
Jó munkát kívánok! Szeretettel és köszönettel:
Szász Izabella

Hamarosan egy ízelítőt küldök a “Hogyan legyek büszke szülő?” című 10 részes beszédfejlődést elősegítő sorozatból Neked is.

Üdvözlettel:

Bischof Jusztina

óvodapedagógus

www.ovisvilag.blog.hu

www.ovisvilag.hu

Ovisvilág - Gyakorlati Tanácsok Szülőknek

Hogyan legyek büszke szülő 2.

Anyanyelvünk elsajátításáról szülőknek

Amiről ebben a részben szó lesz:

- A közvetlen környezet teremti meg a beszédhez, kommunikáláshoz szükséges alapképességek összességét, mintát az élő beszédre, a beszédészlelést-, értést,- modort, a szókincs alapjait, a másokkal való verbális /szóbeli/ kapcsolat kialakítását.

- Hogyan fejődik a gyerekek beszédkészsége születésük pillanatától kezdve?

- Az első életévek jellemzői és gyors, minőségi fejlődésük feltételei.

”A gyermek ki beszédtelenül születik a világra, ott talál maga körül bennünket, kik már bírjuk e nehéz művészetet.”- Kosztolányi Dezső, a költő írja ezt az anyanyelvről- ”Már pólyánkban anyanyelvünk hangjait hallja fülünk, melyeken anyánk szól hozzánk, ha botlunk, kijavít… A gyermekéveink úgy szólva egymásba fonódó, okosan alkalmazott nyelvórákból állnak.”

Egy kisgyermek valóban születésétől kezdve hallja a SZÓT; közvetlen környezete hangjait, és ahogyan nő, úgy fejlődik a beszédhez szükséges képességeinek összessége /ép beszédszervek, ép hallás, idegrendszer/. Ehhez társul a családból mintaként kapott, mély beidegződéssel átvett és utánzott élőbeszéd. A gyerekek 0-7 éves korban e téren gyorsan és sokat fejlődnek!

Ahhoz, hogy tudatosabban és folyamatosan képesek legyünk fejleszteni beszédészlelésüket /a mások által kiejtett hangokat, szavakat, mondatokat megérteni/ beszédértésüket /helyesen értelmezni, ok-okozati összefüggéseket találni, kérdésekre választ kérni, adni/ ismernünk kell a képesség folyamatát. Pl.: hogy a csecsemők kb. 4. héttől már differenciált hanggal fejezik ki /öröm, fájdalom, éhség/ reakcióikat, hogy 6-8 hetes kortól gőgicsélve /beszédszervek izmait fejlesztve/ játszanak a hangokkal, hogy 3 hónaposan kapcsoltan megjelennek a mássalhangzóik, ettől kezdve napról- napra bővül ”beszédük”, 1. életévük végére megneveznek mindent, a 2. év körül kialakul a beszédkeresés-, kapcsolat.

3 évesen már jön a kérdezés- korszak, a ”miért”-érdeklődés, beszédkezdeményezés, szókincsük bővülése. Ezen a szinten kezdik életüket az első közösségükben, az óvodában. Ekkor, már 800-1000 szóra, 6-7 éves korban 2500-3000 szóra tehető szókincsük. Mekkora utat tesznek meg néhány év leforgása alatt! Különösen gyors és minőségi lehet fejlődésük 6-7 éves korra, ha a velük való foglalkozásban jelen vannak azok a fontos feltételek, melyek segítik őket ebben; a szép beszédpélda a türelmes nevelés - kérdéseikre választ kapnak, beszélgetnek sokat velük, kifejezhetik érzelmeiket, megismerhetnek mondókákat, verseket, meséket hallhatnak és ingergazdag környezetben játszhatnak, élhetik a gyermekkor boldog éveit.

"Hogyan legyek büszke szülő?" Bischof Jusztina óvodapedagógus

A szó hatalma

Amiről ebben a részben szó lesz:

- A kommunikálás felelőssége; fontos mit és hogyan tanítunk meg gyermekünknek.

- Korunk és a kommunikáció; hiánya és következményei.

- A gyermekek fejlődésük során megtanulják az anyanyelvet; ennek hatékonysága befolyásolja egész nevelésük folyamatát.

- Az anyanyelvi nevelés modell- értékű, elsődleges és meghatározó színtere; a család..

”Ősidők óta tudott, hogy a másik ember viselkedését befolyásolni lehet szavakkal, gesztusokkal, saját viselkedésünkkel, nevelésünkkel...” neves pedagógiai szakemberek szerint.

Komoly felelősséggel jár kommunikálni, nem mindegy mit és hogyan mondunk gyermekünknek! Tudnunk kell, hogy minden amit jelenlétében közlünk, teszünk az hatással van- tényleges élettani, biológiai hatással van agyára, azon keresztül érzéseire, gondolataira, beszédére, egész személyiségére. Sajnálatos tény, hogy korunk gyermekei kommunikációs hiányban szenvednek.

A családban gyakoriak az ún. háttér beszélgetések- fő cselekvés /házimunka/ közben lezajló érdeklődés, válaszadás a gyermekeknek. Túl sok az audovizuális inger /tv, video, DVD/, amely egészséges időtartamban pozitív hatással, de ”ömlesztve” és csak ezek, passzivitást, befelé fordulást, kevesebb szókincset, az önkifejezés csekély fejlődését okozhatják. Esetleg a drasztikus látvány agressziót válthat ki és negatív kihatással lehet személyiségére hosszabb távon is.

Hároméves kortól kezdve, majd azután is, gyermekünk minden téren jelentősen fejlődik. Amikor csecsemőnkből kisgyermek lesz, már képes a beszélt nyelvet használni, hogy kifejezze gondolatait, szükségleteit, érzéseit. Ebben az időszakban a legnagyobb érzelmi dimenziók a kíváncsiságot, a dacoskodást, a frusztrációt, a hiszti rohamokat, az önállóságra való törekvést, a félénkséget, és a boldogtalanságot vagy boldogságot foglalják magukba.

Az anyanyelvi- kommunikációs nevelés átfogja a gyermekek egész nevelési folyamatát és ennek meghatározó, elsődleges színtere; a család. Itt kezdődik, itt történik egy kisgyerek életében minden, ami fontossá válik a jövőben!

Az első beszéd-, viselkedésminta utánzása, a kommunikáció kezdete.

Ezért lényeges, hogy az a tudásszint, amely körötte élőktől származik modell-értékű legyen, segítse beszéde fejlődését; beszédészlelését-, értését, összefüggő, közlésre alkalmas kommunikálásának elsajátítását, mert ettől válik értő, érző emberré!

Gvendolin egy naposan

Első nap itthon

Gvendolin születése

Az előzőekben kihagytam a szülést- születést, mert ennek külön fejezetet szerettem volna. Ott kezdeném, hogy nagyon nem vagyok híve a borravalós és hálapénzes dolgoknak. Mert azt gondolom, hogy nagyon sok olyan ember dolgozik/a mai világban meg főleg/ akik éhbérért dolgoznak rabszolga munkát végeznek mindenféle anyagi és erkölcsi megbecsülés nélkül sőt inkább még a nekik járó anyagiakat sem kapják meg. Például vegyük a szüleimet egy cipőipari cégnél dolgoznak. Ha jól csinálják meg a cipőt a vásárlónak kényelmes és tetszik nem fizet a készítőnek borravalót, mert jó cipőt csinált. Akkor miért kellene egy fodrásznak, egy pincérnek, egy kozmetikusnak, egy orvosnak borravalót - hála pénzt fizetni. Ugyanúgy fizetést kap a munkájáért. És szerintem egyáltalán nem különb egyik sem, mint egy gyári munkás.
Szóval ilyen okokból nem fogadtunk orvost. Jártam ugyan egy dokihoz, de csak a kötelező vizsgálatok miatt. Egyébként ő volt az aki beutalt a kórházba. Aztán ahogy közeledett a szülés időpontja kicsit inamba szállt a fene nagy bátorságom és elveimet félre dobva mégiscsak felkértem ezt a dokit, hogy legyen benn a szülésnél, de olyan flegma és olyan érthetetlen volt a viselkedése, így aztán nem lett belőle semmi. Szóval 5 hetet töltöttem benn a kórházban úgy, hogy semmi bajom nem volt talán ez dühített a legjobban. Reggel 5-kor ébresztő csoportos szív hang nézés aztán fél hatkor nst utána mindenki mehetett a dolgára, mert 8-ig a kutya nem foglalkozott velünk. Az elején még wc után tusolás ágy rendezés stb... serénykedtem, mire jött a vizit minden rendben legyen. Soha nem mondtak semmit csak hogy jól vagyok-e?! Persze! Hazamehetek? Nem! :-(( De azért az első hétvégén hazaengedtek, mert a tesóm ballagása volt, aztán meg lakodalomba mentünk. Aztán így mind a 4 hétvégén hazaengedtek. Az ötödiken már én nem akartam, mert már meg akartam szülni ugyanis már a 41-dik héten jártam. Na akkor már tényleg depressziós voltam.
Amíg bent feküdtem végig azzal idegesítettek, hogy pici a baba, pici a baba! Állandóan az ultrahangos vizsgálatokat vártam, de mindig csalódást okoztak, mert hol az egyik érték tért el az előzőhöz képest, hol a másik. Idegtépő volt.
41-dik héten jártam a méhszáj teljesen zárva semmi fájás semmi, az nst-k jók voltak, a magzatvíz vizsgálat is rendben volt. Ezért egy úgynevezett bemutató szobába kellett mennem, ahol több orvos kiokoskodta mi legyen. Nagyon rendesek voltak 5 hét idegesítés után közölték velem azt is, hogy csak az én testsúlyomhoz képest kicsi a baba, amúgy egy teljesen átlagos 3 kg-os babám lesz. Azért mert én 120 kg vagyok egy 10 kg-os gyereket kellene pottyantanom???? Kérdeztem én, na ezért idegeskedhettem végig!
Közölték velem, hogy pénteken reggel áttolnak a szülőszobára borotva és a beöntési nyalánkságok után felkennek egy méhszájpuhítót, amitől majd elindul a szülés hát jó mondom akkor itt az idő. Nem így képzeltem a szülés megindulását, de ha a kisasszony nem akar kijönni?!
2005.07.15. reggel 5 -kor áttoltak megkaptam a fejadagomat......
Felkenték és vártunk....
vártunk......
Semmi..... Valahogy úgy lehetett mint a Hofi kabaréba mikor a légyre ráfújja a chemotoxot a légy megkérdezi"Mi van öreg szelelsz?" Ő majdnem fölfordult a légy az szálldogált tovább.
Na a kisasszonynak se számított a méhszájpuhító vígan lubickolt.
Majd mivel nem történt semmi közölték, hogy vissza az osztályra majd holnap újra felkenik a méhszájpuhítót. Na nem én már innen csak kettőben szeretnék kimenni. Nem csinálom megint végig.
Már 11 is elmúlt egy másik orvos megvizsgált és se szó se beszéd megrepesztette a burkot, már nem bántam így már biztos hogy szűlni kell. Köszönöm neki! fél 12 volt.
Innen kezdődött a buli!
5 perces fájások után gyorsan átváltottunk a 2percesekre amik ált. 1 percig tartottak. Majdnem belepusztultam.Annyira fáradt voltam ,hogy aludtam a labdán, a szülőágyon, délután 6-kor megjött anyukám ott a váróban is aludtam. Szörnyű volt és közben nem tágultam semmit. Állandóan zuhanyoztam. Aztán már átváltott 1 percesekre.....
Este 10 után felfektettek a szülőágyra rámkapcsolták az nst-t meg az infúziót meg az oxigént mert acetonos volt a leheletem féltek, hogy beájulok, de hát előző nap este óta egy kortyot se ittam, persze, hogy reagált a szervezetem. Miután megkaptam az infúziót egybefüggővé váltak a fájások leírhatatlan gyötrelem volt.
Lényeg az egészben, hogy sok gyötrelem, fájdalom és miegyébmás után kibújt az én mindenem!
2005.07.15-én 23.45-kor megszületett Gvendolin 3 kg-mal és 52 cm-rel
Leírhatatlan érzés. Ez a fájdalomba burkolt öröm és ujjongás.
Lila volt a lába és hámlott a köldökzsinór egyszer volt a nyakon kis békám. Ideje volt megszületnie. Odatették probált volna szopizni, de én már akkor éreztem ez nem lesz sétagalopp.
Itt köszönöm meg a szülésznőknek és a doktorúrnak a segítségét, mert attól függetlenül, hogy nem volt fogadott orvosom maximálisan odafigyeltek rám és nagyon rendesek voltak!
Elvitték ott a szülágyon fetrengtem, semmit nem aludva. Reggel 5-kor pisilnem kellett volna az ágytálba nem ment. Megakartak katéterezni mondtam NNNEEEEEEEEE!
Inkább felszeretnék kelni és lezuhanyozni. Ott tudtam pisilni.
Cucc összeszed 7-dik emeletről le a 4-dik emeletre ott megkaptam az ágyam és az új életem új értelmét. És ezzel megkezdődött egy újabb kálváriám nem tudtam szoptatni kisebesedett a bimbóm és persze ráadásként még a szülőszobán a zuhanyzóban elkaptam egy fertőzést ami azt jelentette , hogy először az egyik majd a másik fülemgyulladt be összeszűkült a hallójáratom nem volt rajta lyuk semmit nem hallottam az arcom eltorzult és lázas is voltam de ezt nem mertem elmondani mert akkor nem engedtek volna haza. Két szoptatás között a fül-orr-gégészetre jártam. Mire hazakerültem elment a tejem úgyhogy egy kis táposcsirkét kezdtünk el nevelgetni.
Négy év után ezek az emlékek élnek bennem.

Egy kis bemutatkozás 3.

Szóval elég nagy slamasztikában voltunk. Ekkor találta ki a család, hogy a nagymamám egy 3 szobás lakásban él egyedül, költözzünk oda. Tudniillik a nagymamámról, hogy imádom nem lehet elmondani, hogy mennyi mindent köszönhetek neki az életemben,de ugyanakkor képtelenség vele együtt élni. Ez akkor derült ki mikor a nagyapám tragikus hirtelenséggel meghalt és a szüleimmel oda költöztünk mamához (akkor még kertes házban lakott), mert félt egyedül. Borzalmas 6 hónap volt, a szüleim fejvesztve menekültek haza. Na ettől féltem én is, mert nem akar Ő rosszat csak nem tudja megállni, hogy ne szóljon bele mindenkinek a dolgába. Nem volt más választásunk. 2005. május 1-jén költöztünk oda. Ja közben pedig kitaláltam, hogy én nem akarok úgy szülni, hogy nem vagyok férjnél. Amúgy is utálom az élettárs szót. Így aztán egy rögtönzött esküvővel megoldották ezt a problémát a szüleim. Nem voltunk olyan nagyon sokan kb. 50-en de esküvő volt fehér ruhában voltam megjegyzem alig 8 hónapos terhesen na mindegy.
Nem sokáig élvezhettem a kényeztető családi kört, mert a nőgyógyász azt mondta kevés a magzatvíz érett a lepény befelé a kórházba.
5 hetet voltam bennt, olyan volt mint a kollégium, mert hétvégére mindig kikönyörögtem, hogy hazaengedjenek. De a végén már nem voltam jó passzban egész nap aludtam olyan depressziósnak éreztem magam és nem sok emberrel akartam beszélgetni. Nekem így ment tönkre egy régi barátságom. Együtt dolgoztunk, de munka után is együtt voltunk, hétvégén is. Ő volt az esküvői tanum és őt szerettem volna keresztszülőnek. Még a kórházban meglátogatott, mikor megszültem, de nem értette meg amit mondtam. Egy részemről megválaszolatlan sms miatt 2005.07.20 óta felénk se nézett és ezen mindenki ki van akadva "pedig hát mindig együtt voltatok", " hát igen úgy érztem ő a testvérem ő a másik felem. Már nem fáj.
Különösképpen azért sem, mert az ő elvesztésével visszataláltam egy olyan barátnőmhöz, akivel oviba ,ált. suliba., gimibe és 5-6. évre is együtt jártunk. És vele talán még jobb barátnők voltunk csak amikor ő összejött a mostani férjével persze, hogy többet akartak együtt lenni, de nekem akkor még nem volt apaci így nem értettem meg. Megsértődtem. Fátylat rá.
Az élet érdekessége, hogy Ani és én köztem 6 hónap korkülönbség van. Bennt voltam a kórházban mikor kiderült, hogy Aninak is kisbabája lesz. Gvendolin és Csenge között is 6 hónap körkülönbség van. Szeretjük őket nagyon nagyon. Oda vissza számíthatunk egymásra.

Folyt. köv.

Csak egy rövid bejegyzés a nap további részéről. Elmentünk a barátosnőm anyósáékhoz pancsizni utána fagyiztunk egyet onnan elmentünk városunk csúcsszuper játszóterére aztán mikor a szúnyoginvázió elért bennünket elmentünk még Aniékhoz csak "egy percre anya" játszani, mert hát szerintük még nincs este fél 9-kor és egyáltalán nem fáradtak!!! Alig bírtam hazarángatni a kis hisztisemet. Ja és a legfontosabb ma hosszú idő után egyedül leszünk, mert apaci kiruccant a haverjaival egy kicsit. Nem bánom úgy se szokott sose. De azért egy kicsit félek! Valahogy csak túléljük.

Egy kis bemutatkozás2.

Jász-Nagykun-Szolnok Megyében lakunk születésünktől kezdve ugyanazon a településen. Az általános iskola befejeztével a szomszéd városba jártam gimibe, ahol Kata (csombinik) az osztálytársam, magyarórán a padtársam sőt mondhatom, hogy nagyon jó barátom volt.
Tele voltam tervekkel továbbtanulás terén aztán nem sok lett belőle. Az érettségi után ott maradtam 5-6. éven és gyógypedagógiai asszisztensi végzettséget szereztem. Jelentkeztem ugyan a Pető intézetbe és a Bárczira, de igazából nem készültem a felvételikre, máson járt az eszem! Min? Inkább kin! Hát persze az én drága páromon. Apacival 2000.05.30-án jöttünk össze. Egy év múlva 2001.08.05-én meg már együtt is laktunk egy ilyen önkormányzati lakásban. Jó volt. Régi szép idők... Na nem mintha most nem lenne szép, csak sokkal nehezebb.2004.szeptember 11-12-én volt az eljegyzésünk. 2004. novemberében tudtam meg, hogy kisbabám lesz. Orvosi kezelésre jártam, mert nőgyógyászatilag nem voltam soha a toppon. A doktornőmnek mondtam, hogy olyan 5 éves terv a gyermekáldás, hát ezzel szemben egy év múlva már tudtunk tökmag érkezéséről. De nem bánom azóta meg főleg nem, mert közben lett egy nőgyógyászati betegségem, ami miatt lehet, hogy azóta sem és soha nem lehetne babám.
Szóval örültünk az én kis pocaklakómnak, de akkor jött az agyalás, hogy ahol most lakunk oda nem szülhetek, lakásra nincs pénzünk, tehát akkor albérlet. Ismerős (férjem gyerekkori barátja) lakását béreltük ki. Akkor már 7 hónapos kismama voltam. Miután kifestettünk én végig nyaltam a lakást nagy pocakkal konyhabútort rendeltünk stb...., kiderült, hogy családi viszály miatt mégsem adják ki. Mondanom se kell! A gyerekkori barátság tönkre ment!!! És nem találtunk másik albérletet. Mit csináljunk?!
Na most be kell fejeznem mert Cini kisasszony felébredt és a barátnőm Ani telefonált, hogy menjünk pancsolni és fagyizni. Folyt. köv.