Egy kis bemutatkozás2.

Jász-Nagykun-Szolnok Megyében lakunk születésünktől kezdve ugyanazon a településen. Az általános iskola befejeztével a szomszéd városba jártam gimibe, ahol Kata (csombinik) az osztálytársam, magyarórán a padtársam sőt mondhatom, hogy nagyon jó barátom volt.
Tele voltam tervekkel továbbtanulás terén aztán nem sok lett belőle. Az érettségi után ott maradtam 5-6. éven és gyógypedagógiai asszisztensi végzettséget szereztem. Jelentkeztem ugyan a Pető intézetbe és a Bárczira, de igazából nem készültem a felvételikre, máson járt az eszem! Min? Inkább kin! Hát persze az én drága páromon. Apacival 2000.05.30-án jöttünk össze. Egy év múlva 2001.08.05-én meg már együtt is laktunk egy ilyen önkormányzati lakásban. Jó volt. Régi szép idők... Na nem mintha most nem lenne szép, csak sokkal nehezebb.2004.szeptember 11-12-én volt az eljegyzésünk. 2004. novemberében tudtam meg, hogy kisbabám lesz. Orvosi kezelésre jártam, mert nőgyógyászatilag nem voltam soha a toppon. A doktornőmnek mondtam, hogy olyan 5 éves terv a gyermekáldás, hát ezzel szemben egy év múlva már tudtunk tökmag érkezéséről. De nem bánom azóta meg főleg nem, mert közben lett egy nőgyógyászati betegségem, ami miatt lehet, hogy azóta sem és soha nem lehetne babám.
Szóval örültünk az én kis pocaklakómnak, de akkor jött az agyalás, hogy ahol most lakunk oda nem szülhetek, lakásra nincs pénzünk, tehát akkor albérlet. Ismerős (férjem gyerekkori barátja) lakását béreltük ki. Akkor már 7 hónapos kismama voltam. Miután kifestettünk én végig nyaltam a lakást nagy pocakkal konyhabútort rendeltünk stb...., kiderült, hogy családi viszály miatt mégsem adják ki. Mondanom se kell! A gyerekkori barátság tönkre ment!!! És nem találtunk másik albérletet. Mit csináljunk?!
Na most be kell fejeznem mert Cini kisasszony felébredt és a barátnőm Ani telefonált, hogy menjünk pancsolni és fagyizni. Folyt. köv.