Gvendolin születése

Az előzőekben kihagytam a szülést- születést, mert ennek külön fejezetet szerettem volna. Ott kezdeném, hogy nagyon nem vagyok híve a borravalós és hálapénzes dolgoknak. Mert azt gondolom, hogy nagyon sok olyan ember dolgozik/a mai világban meg főleg/ akik éhbérért dolgoznak rabszolga munkát végeznek mindenféle anyagi és erkölcsi megbecsülés nélkül sőt inkább még a nekik járó anyagiakat sem kapják meg. Például vegyük a szüleimet egy cipőipari cégnél dolgoznak. Ha jól csinálják meg a cipőt a vásárlónak kényelmes és tetszik nem fizet a készítőnek borravalót, mert jó cipőt csinált. Akkor miért kellene egy fodrásznak, egy pincérnek, egy kozmetikusnak, egy orvosnak borravalót - hála pénzt fizetni. Ugyanúgy fizetést kap a munkájáért. És szerintem egyáltalán nem különb egyik sem, mint egy gyári munkás.
Szóval ilyen okokból nem fogadtunk orvost. Jártam ugyan egy dokihoz, de csak a kötelező vizsgálatok miatt. Egyébként ő volt az aki beutalt a kórházba. Aztán ahogy közeledett a szülés időpontja kicsit inamba szállt a fene nagy bátorságom és elveimet félre dobva mégiscsak felkértem ezt a dokit, hogy legyen benn a szülésnél, de olyan flegma és olyan érthetetlen volt a viselkedése, így aztán nem lett belőle semmi. Szóval 5 hetet töltöttem benn a kórházban úgy, hogy semmi bajom nem volt talán ez dühített a legjobban. Reggel 5-kor ébresztő csoportos szív hang nézés aztán fél hatkor nst utána mindenki mehetett a dolgára, mert 8-ig a kutya nem foglalkozott velünk. Az elején még wc után tusolás ágy rendezés stb... serénykedtem, mire jött a vizit minden rendben legyen. Soha nem mondtak semmit csak hogy jól vagyok-e?! Persze! Hazamehetek? Nem! :-(( De azért az első hétvégén hazaengedtek, mert a tesóm ballagása volt, aztán meg lakodalomba mentünk. Aztán így mind a 4 hétvégén hazaengedtek. Az ötödiken már én nem akartam, mert már meg akartam szülni ugyanis már a 41-dik héten jártam. Na akkor már tényleg depressziós voltam.
Amíg bent feküdtem végig azzal idegesítettek, hogy pici a baba, pici a baba! Állandóan az ultrahangos vizsgálatokat vártam, de mindig csalódást okoztak, mert hol az egyik érték tért el az előzőhöz képest, hol a másik. Idegtépő volt.
41-dik héten jártam a méhszáj teljesen zárva semmi fájás semmi, az nst-k jók voltak, a magzatvíz vizsgálat is rendben volt. Ezért egy úgynevezett bemutató szobába kellett mennem, ahol több orvos kiokoskodta mi legyen. Nagyon rendesek voltak 5 hét idegesítés után közölték velem azt is, hogy csak az én testsúlyomhoz képest kicsi a baba, amúgy egy teljesen átlagos 3 kg-os babám lesz. Azért mert én 120 kg vagyok egy 10 kg-os gyereket kellene pottyantanom???? Kérdeztem én, na ezért idegeskedhettem végig!
Közölték velem, hogy pénteken reggel áttolnak a szülőszobára borotva és a beöntési nyalánkságok után felkennek egy méhszájpuhítót, amitől majd elindul a szülés hát jó mondom akkor itt az idő. Nem így képzeltem a szülés megindulását, de ha a kisasszony nem akar kijönni?!
2005.07.15. reggel 5 -kor áttoltak megkaptam a fejadagomat......
Felkenték és vártunk....
vártunk......
Semmi..... Valahogy úgy lehetett mint a Hofi kabaréba mikor a légyre ráfújja a chemotoxot a légy megkérdezi"Mi van öreg szelelsz?" Ő majdnem fölfordult a légy az szálldogált tovább.
Na a kisasszonynak se számított a méhszájpuhító vígan lubickolt.
Majd mivel nem történt semmi közölték, hogy vissza az osztályra majd holnap újra felkenik a méhszájpuhítót. Na nem én már innen csak kettőben szeretnék kimenni. Nem csinálom megint végig.
Már 11 is elmúlt egy másik orvos megvizsgált és se szó se beszéd megrepesztette a burkot, már nem bántam így már biztos hogy szűlni kell. Köszönöm neki! fél 12 volt.
Innen kezdődött a buli!
5 perces fájások után gyorsan átváltottunk a 2percesekre amik ált. 1 percig tartottak. Majdnem belepusztultam.Annyira fáradt voltam ,hogy aludtam a labdán, a szülőágyon, délután 6-kor megjött anyukám ott a váróban is aludtam. Szörnyű volt és közben nem tágultam semmit. Állandóan zuhanyoztam. Aztán már átváltott 1 percesekre.....
Este 10 után felfektettek a szülőágyra rámkapcsolták az nst-t meg az infúziót meg az oxigént mert acetonos volt a leheletem féltek, hogy beájulok, de hát előző nap este óta egy kortyot se ittam, persze, hogy reagált a szervezetem. Miután megkaptam az infúziót egybefüggővé váltak a fájások leírhatatlan gyötrelem volt.
Lényeg az egészben, hogy sok gyötrelem, fájdalom és miegyébmás után kibújt az én mindenem!
2005.07.15-én 23.45-kor megszületett Gvendolin 3 kg-mal és 52 cm-rel
Leírhatatlan érzés. Ez a fájdalomba burkolt öröm és ujjongás.
Lila volt a lába és hámlott a köldökzsinór egyszer volt a nyakon kis békám. Ideje volt megszületnie. Odatették probált volna szopizni, de én már akkor éreztem ez nem lesz sétagalopp.
Itt köszönöm meg a szülésznőknek és a doktorúrnak a segítségét, mert attól függetlenül, hogy nem volt fogadott orvosom maximálisan odafigyeltek rám és nagyon rendesek voltak!
Elvitték ott a szülágyon fetrengtem, semmit nem aludva. Reggel 5-kor pisilnem kellett volna az ágytálba nem ment. Megakartak katéterezni mondtam NNNEEEEEEEEE!
Inkább felszeretnék kelni és lezuhanyozni. Ott tudtam pisilni.
Cucc összeszed 7-dik emeletről le a 4-dik emeletre ott megkaptam az ágyam és az új életem új értelmét. És ezzel megkezdődött egy újabb kálváriám nem tudtam szoptatni kisebesedett a bimbóm és persze ráadásként még a szülőszobán a zuhanyzóban elkaptam egy fertőzést ami azt jelentette , hogy először az egyik majd a másik fülemgyulladt be összeszűkült a hallójáratom nem volt rajta lyuk semmit nem hallottam az arcom eltorzult és lázas is voltam de ezt nem mertem elmondani mert akkor nem engedtek volna haza. Két szoptatás között a fül-orr-gégészetre jártam. Mire hazakerültem elment a tejem úgyhogy egy kis táposcsirkét kezdtünk el nevelgetni.
Négy év után ezek az emlékek élnek bennem.